E. Kottek Péter: A fekete lyuk

Méret: 70 x 70 cm

Technika: akril-farost (habosított akrilozás)

Kikiáltási ár: 100.000,-Ft

Hála' szüleimnek születtem: Egerben egy évvel a forradalom előtt, a nyilas havában.
Apám utolsó gondoskodásával bekerültem egy Iparművészeti iskolába.
Aztán porcelánfestő lettem Herenden. A továbbfejlődési vágy - no meg a gyár zártsága- elűzött onnan. Évekig kerestem az utam.
Iskoláim elvégzése közben és utána is, 11 évig a legmeghatározóbb korszakomat éltem. Egy olyan színtársulatban dolgozhattam, ahol emberré formálódtam. Tele értékes küzdelmekkel. S valóban "ARÉNÁBAN" éltünk akkor. Körös-körül "farkasokkal", "vadállatokkal", 74-85-ig. Igazi iskola az élethez. Ma is érzem hatásait.
Az eddigi életemet értékes és jó emberek társaságában éltem. Nekik köszönhetem szabadságérzetemet.
Ami számomra ma életforma az alkotás öröme, a szép fogalma. Nagyon sokat kellett kutatnom és tanulnom mind technikában, mind az élet területén. Sokfelé kóstolgattam ezt az iskolát. Voltam: újságkézbesítő, a kukások főnöke, polgárvédelmis, patyolatcsőmosókezelő, építész, grafikus, álmodozó és apa és Királyi Szakács bemutató rendezvény szervezője. Munkahelyeim végállomása a Veszprémi Múzeum volt. Itt kiállításrendezőként dolgoztam. Ez idő alatt tanultam meg a porcelán restaurálás fortélyait és festmények állagmegóvását. Ez a foglalkozásom és hivatásom. Így részese lehetek egyes műtárgyak életének. Arról nem is beszélve, hogy meghosszabbíthatom életkorukat. Egy különös, misztikus világ tárul elém, amibe olykor-olykor belelényegülhetek.
1990-től vagyok aktívabb a kreativitás terén. Általában akvarell, akrill-tempera technikákkal dolgozom és fejlesztem. Mert a festés technikát könyvből éppoly kevésbé lehet megtanulni, mint díványon úszni. Ehhez az is kell, ami belőlem fakad: a gondolat.
Máig is példaképeim hatása alatt vagyok. Benvenutó Cellini, Leonárdo, Michelangelo életrajza, Salvador Dali határtalansága, Goethe gondolatisága, kísérletei. No és persze életem csodái és veszteségei.
Egyetlen értékem, sérthetetlen vagyonom: lelkivilágom, képzeletvi lágom.
Én ugyanabban a világban élek mint bárki más. Mégis mások élnek helyettem... De én figyelek, álmodok. Érzéseimet transzformálom exponált képekké. Ez ad örömöt. Tehát LÉTEZEM. A kiállítás reflexiói bátorítanak.
Zseni nem vagyok (?) bár a zseni eleinte hülyének látszik. No ebben zseni vagyok.